A madarak világának megörökítése és gondozása
Gelbmann Márk kollégánk nemrég egy madáretetőt helyezett el a cég területén. Az alábbiakban ő maga meséli el, hogy ezt milyen indíttatásból tette, és hogy miért kezdett el érdeklődni a madarak iránt. Szerettem volna megismerni a madarak világát, amit először fotózással kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltoztatja a mindennapjaimat, és hogy ez több lesz mint egy hobbi. Idővel egy-két fotóval be is kerültem a Piliscsabai újságba, aztán gondoltam, kicsit közelebb csalogatom őket, így kitettem az erkélyre egy etetőt télire. Az etetés nem csak arról szól, hogy ételt biztosítok számukra. Ez egy lehetőség arra, hogy közelebbről megfigyeljem őket, megismerjem szokásaikat, és még jobb fotókat készítsek. Minden nap új kihívás, hiszen a madarak óvatosak, és türelmet igényel, hogy idővel megbízzanak bennem. Kisebb-nagyobb sikerrel be is vált, bár nálam otthon a panel környezet miatt félénkebbek, így nem mernek sokszor közel jönni. Túl messze vannak a fák, rengeteg ember jön- megy, sok az autó. Az első etetésnél először vegyes madáreleséggel (köles-napraforgó) indultam, de gyorsan kiderült, hogy a boltokban kapható „vegyes” vadmadáreledel nem ideális, mert 95%-ban kölest tartalmaz, amit a galambokon kívül egy kismadár se fogyaszt el. Ezért váltottam sima fekete napraforgóra. Ezt tanácsolom mindenkinek, mert nem drága, és minden madár kivétel nélkül szereti. Később, amikor már tartósan hideg van nappal is, kibővítem cinkegolyóval is, mert a nagy hidegek elleni védekezésben nagy segítség ez nekik. Az etetéseket november közepe-vége felé kezdem el, és március végén befejezem. Aztán jött az újabb ötlet: Mi lenne, ha a cégnél is kipróbálnám az etetést? Hatalmas erdős terület, rengeteg madár, hátha ide tudom csalogatni őket. Valaki korábbról hagyott itt egy etetőt, de az üresen állt évek óta. Mivel nem volt etetés ez idő alatt, az erdő viszont hatalmas, ezért kicsit tartottam attól, hogy az etetőt nemigen fogják felkeresni, hiszen valószínűleg már kialakultak a mindennapi táplálék megszerzésével kapcsolatos szokásaik. Ettől függetlenül azért belekezdtem. Kihelyeztem napraforgót, cinkegolyót, és időközönként almát is raktam ki. Körülbelül 1 hónap etetés után összesen 3-4 cinege jelentkezett, így azt gondoltam,
hogy nagyjából erre számíthatok a továbbiakban is. Tévedtem… Január közepére már nagyon sok madár érkezett. Nagyjából 15-20 madár jár ide napi szinten. Rengeteg cinege, vörösbegy, őszapó, zöldike, ökörszem, rigó, csíz, szajkó. Összességében nagyon örültem, hiszen az etető bevált, elérhető helyen van, és nagy szeretettel jönnek vissza a madarak csemegézni. Kis, apró projektnek indult, de a végére nagyon változatos állatvilágot sikerült idevonzani. A madárfotózás és etetés kombinációja nemcsak a madaraknak segít túlélni a nehéz időszakokat, hanem nekem is lehetőséget ad arra, hogy hozzájáruljak a helyi ökoszisztéma megőrzéséhez. Minden egyes madár, amely visszatér az etetőmhöz, megerősíti bennem a hitet, hogy a természet és az ember harmonikus együttélésre képes. Gelbmann Márk Termelés programozó
5
Powered by FlippingBook